Hétfőn van egy szent időpont, a 11 óra, amikor mind az öt irodánk minden munkatársa (kivéve a pesti ofiszmenedzsert) körül üli a skype mikrofont és jól meghallgatja mit mesélnek a kollégák az előző héten történtekről.
Ma először ezt az eseményt a főnököm szobájában éltem át, s az egy órás konferencia szkájpolás alatt a következő felfedezésket tettem:
- a szobában kupleráj van
- a minimál berendezésű irodát (értsd: minden dizájnos, de pakolni alig van hova), a főnök sajátos módon egészítette ki. Sorban a fal mellett csatarendbe állított vagy 7 összecsukható műanyag dobozt, s azokba belehányva tárolja a cuccait (amelyek szerintem az évek során felgyűlt el nem olvasott anyagokból állnak) - Ha ezt az iroda egykori belsőépítésze látná, sírva akasztaná fel magát valamelyik dizájn-ruhafogasra
- a szobában tartozkodó négy személy közül egyik sem pucolta ki ma reggel a cipőjét (vagy építési területen keresztül közelítette meg az irodát)
- a főnökömnek csinos kis szakirodalom könyvtára van, amelyre rá fogok járni
- a másik osztrák kollégámnak igen szépen ápolt kezei vannak, amelyeket unalmas konferenciahívások alatt jó nézegetni.
