Tegnap nem működött az internet rendesen, ezért beültem az egyik kollégám mellé az irodájába, ahol egyébként is van egy szabad asztal, mert oda csak nagy ritkán ül be az egyik fél ember, aki folyton nincs itt. Sajnos rögtön gond is támadt, mert kolléga 21 fokon nyomja a légkondit, aztán én meg 2 perc után kockára fagyva vacogtam a laptop fölött. Úriember volt, kikapcsolta, bár aztán délután meg nagy dérrel-dúrral ciccegve ablakot nyitott. Szóval szerintem nem örült nekem, pedig letettem neki ajándékképpen a szőlőm felét. Ma meg még eddig nem jött be és a laptopja sincs az asztalán, és egy szóval se mondta, hogy nem jön ma be, amikor a viszlát holnap mondattal háromra emeltük a tegnap egymásnak mondott mondataink számát. Nem szeretném azt hinni, hogy elüldöztem, pedig nagyon úgy tűnik. Próbáltam a távollétében gyakorolni a légkondiban ülést, de nem bírtam a 2 perces tegnapi csúcsomat túlszárnyalni akkor se, ha feljebb vettem a fokot a ketyerén. Lehet, hogy a huzat az oka, nemtom, és hiába a kardigán, a jégcsapok rögtön megjelennek rajtam.
Mindehhez még az is társul, hogy a főnököm se jött még be, pedig 3 napos külföldi útja után már itt kellene lennie (már ahogy azt én elképzelem) és szépen szorgalmasan válaszolgatnia kellene a kérdéseimre, hogy aztán tudjak dolgozni tovább az ő legnagyobb megelégedésére.
