A bécsi fiáker rövid története

2010.02.03. 17:34 nemsissi

Az Úr 670-ik évében, egy Fiacrus nevű ír férfi megalapította Franciaországban a Breuil Meaux kolostort. Nem tétlenkedhetett ezután sem, mert érdemei elismeréséül szentté avatták, később pedig elneveztek róla Párizsban egy templomot (Eglise de Saint Fiacre), az utcát is, amelyben a templom áll (rue de Fiacre), illetve ugyanitt, egy fogadó elé (Hotel de Saint Fiacre) felállítottak neki egy szobrot.

Majd' ezer év múlva, 1650-ben, a fogadó új üzletbe fogott: kocsikat adott bérbe kocsistul. Az elsőt egy francia, név szerint Nicolas Souvage, bérelte ki. A bérkocsis, mint újonnan született foglalkozás a fogadó névadó szenjéről kapta a nevét, s Fiacrust bónuszként még ki is nevezték a fiákeresek (taxisok) patrónusának.

A párizsi bérkocsi intézménye 1720-ban gyűrűzött be Bécsbe, s az egész konstrukciót (kocsi + fogat + bérkocsis), meg annak külön részegységeit is, Fiakernek hívták. Ezek a "taxik" akkoriban még kényelmetlen, bélés nélküli ülésekkel ellátott, nehezen kormányozható alkalmatosságok voltak, s a hordszékek jelentették számukra a legnagyobb konkurrenciát. A hordszékes közlekedés olcsóbb volt és kényelmesebb, ám csak egy behatárolt területen belül lehetett velük közlekedni. A fiákerekkel ezzel szemben, kezdetben 'bárhová' el lehetett jutni és ráadásul sokkal gyorsabban. A hordszékes bizniszben érdekelt, magasrangú üzletemberek köre ott tett be a fiákereseknek, ahol csak tudott: határozatot lobbiztak ki, amely szerint a bérkocsikat számozni kell, csak szabott áron dolgozhatnak, nem állhatnak meg akárhol, stb. stb.

A lovakból bizonyos időközönként lócitrom hullott már akkor is, s ahogyan nőtt a fiákerek meg az egyfogatúak száma, úgy szaporodtak az utcákon a lócitromkupacok. 1738-ban, a nevem napját császári rendelettel ünnepelték, amely kimondta, hogy a háztulajdonosoknak rendszeresen össze kell söpörniük az utcákat, hogy a hetente egyszer körbejáró korabeli kukáskocsi elszállítsa a söprés által összegyűjtött hulladékot. A bécsi háztulajdonosok azonban nem söpörtek, így kényszerűségből életre hívták az utcaseprő foglalkozást. - Ki gondolta volna, hogy a közterületfenntartók közvetve egy kolostor alapításának köszönhetik munkájukat...

A fiákeresek egyébként összejártak, rendszeres találkozókkal erősítették a fiákeres öntudatot, és feszültséglevezetésképpen szidták a konkurenciát, ami a hordszékeseken kívül a libériás kocsissal felszerelt, zárt kocsijú, négy ló vontatta Janschky-Wagen-eket is jelentette. Ezeket jobbára a gazdag nemesek vették igénybe és kedveltségüket mutatja, hogy legalább egy napra előre le kellett őket foglalni.

1859-ben aztán megszüntették a fiákereseket sújtó korlátozásokat, amelynek köszönhetően számuk túllépte az ezret is. Mivel azonban 10-12 krajcárt kértek egy pár kilométeres útért is, sokan inkább gyalogoltak, mert ugyanennyibe került akkoriban egy kiló kenyér, illetve ennyit fizettek átlagban kétórányi munkáért. S hogy ez mind ne legyen elég, megjelent a lóvontatta villamos, illetve 1903-ban az első automobil is, s így a fiákereket egyre kevesebben használták. A két Világháború adta meg számukra a kegyelemdöfést, hiszen eltüntette Bécsből a lovakat, s hiába tért vissza az élet a normális kerévágásba, a fiákereket ma már csak a turisták meg az exhibicionista házasulandók használják.

A fiákertulajdonosok azóta weboldalakat nyitottak, utasra várva iPodot hallgatnak, és olyan is akad, amelyik márkás edzőcipőben hajtja a lovakat. A technikai haladás csak a lócitrommal nem tudott mit kezdeni, ami miatt a belvárosi utcákon való átkeléskor érdemes a lábunk elé nézni, s nem árt tisztában lenni a megfelelő széliránnyal sem..

Szólj hozzá!

Címkék: közlekedés érdekességek fiáker

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.