"Április van, sok teendő nincs; az erkélyről lenézve megállapítom, hogy minden ugyanúgy megy tovább, mint márciusban vagy februárban. A Plaza de la Revolución dominánsan terpeszkedik lakásunk szomszédságában, s megcsonkított nyalóka formájával bármely gyereket megijesztene.Velem szemben a Mezőgazdasági Minisztérium tizennyolc emeletes hangyabolya emelkedik. Mérete fordítottan arányos hasznával, s távcsövemen keresztül láthatom üres irodáit, törött ablakait. A minisztériumi negyedben lévő lakásomból kérdőn nézegethetem azokat a magas épületeket ahonnan az egész országra érvényes direktívák és határozatok születnek. A lencse beállítása közben arra gondolok „hogy ha ők megfigyelnek engem, akkor én is megfigyelem őket”. A kék messzilátómmal végzett inspekciózásból persze nem sok hasznom származik, de a tétlenség érzését kicsit enyhíti ebben a jugoszláv típusú kaszárnyában, ahol lakom.
Látom azokat, akik üres szatyrukkal a piac felé mennek, s azokat a sokakat is, akik ugyanolyan üres szatyorral térnek vissza. Nekem is van egy műanyag szatyrom, de azt összehajtogatva a zsebemben hordom hogy ne látszódjon, hogy engem is badarált a sorbaállító, az étel utáni kajtató gépezet, amely miatt arról beszélgetek, hogy megérkezett-e a jegyre árult csirke, vagy sem… szóval én is ugyanúgy rá vagyok kattanva néhány élelmiszerre, de igyekszem úgy csinálni, hogy ne nagyon látszódjon.
Közben dögkeselyűk szállnak át a csonka nyalóka fölött, és miközben azon gondolkodom mivel fogom majd a szatyrom megtölteni, eddig leélt harminckét évem legveszélyesebb ötlete jut eszembe. A bogarat valószínűleg a bolondul párás április ültette a fülembe, igen, csakis ez az egészségtelenül kezdődő tavasz lehet az oka. Odamegyek öreg laptopomhoz, amelyet egy Chevrolet motorra gyűjtő csónakos adott el nekem másfél évvel ezelőtt, és írni kezdek. Magellán kései követőjének útja sajnos nem jött össze, de a számítógépet már nem veheti tőlem vissza. Olyasmivel kezdek, amely félúton van egy kérdés és az ordítás között. Ekkor még nem tudom, hogy ez lesz majd az első blogbejegyzésem. A képlet egyszerű: egy gyenge, álmok nélküli nő abbahagyja a nézelődést, hogy elkezdje elmesélni mindazt, amely nem látható az unalmas tévéműsorokban és a nemzeti újságok nevetséges híradásaiban.
Mielőtt nekikezdenék a valóság megírásának, egy apatikus hang belül arra figyelmeztet, hogy az írásaim semmin sem fognak változtatni. Ezután a félelem suttog a fülembe 12 éves fiamról, akinek jövőjét az anyai írások veszélybe sodorhatják. Hallom az anyám hangját is, amint azt kérdi kiabálva „miért keveredtél bele kislányom?” - és persze előre tudom az engem érő jövőbeni vádakat, miszerint a CIA vagy az FBI beszivárgott ügynöke lennék. A szemöldököm mögött lakó ’figyelő’ ritkán téved, de a bolond, akivel társbérletben lakik nem hagyja, hogy odafigyeljek rá. Így tehát nekikezdek első blogbejegyzésem írásának, amelyben a szatyor, a magas épületet elfoglaló haszontalan minisztérium és a Golf-áramlaton ringatózó csónak kerül előtérbe".
- .... Megjelent Yoani könyve olaszul
trenyo 2009.04.17. 11:46:22
Köszönjük a hírt, meg a fordításokat.