Kuba III.

2008.12.05. 01:27 nemsissi

Megvolt Varadero, sajnos azonban az a tény, hogy itt tél van, kicsit elvett a strandolás értékéből, ezzel együtt mi hülyegyerekek módjára örültünk a tengernek. (Kép: felnőtt nők visongva ugrálnak a tenger szélén, partra vetett kék medúzák között, felfogott szoknyában.) A szél elég erős volt, de ha lecsendesedett, jó kis ereje volt a Napnak. Hivatalosan az átlaghőmérséklet télen Kubában 22-26 fok. Látogatásunk a szél miatt sajnos nem is engedték a fürdést az erős hullámok okán, de a víz hőmérséklete engedte volna, mivel olyan 24 fokos lehetett. Azért persze gázoltunk a tengerben, meg kifeküdtünk a napozóágyakra. Egy óra téli napozás után már húzódott a csomagolás az arcunkon, pedig bekentük magunkat szuper aloé verás sokfaktorossal. Trenyó még fürdőruhacsíkokkal is büszkélkedhet, a mázlista! – Miután kitengereztük magunkat vásároltunk a helyi kézműveseknél, fellőttük az előző blogbejegyzést (a hatodik helyen működött az internet), aztán más tájak felé vettük az irányt.

Nem nagyon szeretnénk még kategorikus kijelentéseket tenni Kubáról, elvégre van még három napunk az indulásig, és addig még sok minden átírhatja a véleményünket, de az autóval való utazásról, s a tájékozódás mikéntjéről mindenképpen érdemes szólni.
 
Kuba minden városának térképe (a terepviszonyokat figyelembe véve,) nagyjából úgy néz ki, mint egy négyzetháló. Az utcák 100 méterenként vannak, nagyrészük egyirányú, és az irányok váltakozva követik egymást. Ezt még akár logikusnak is nevezhetjük, DE: a számozásban semmi logika nincs. Láttunk már olyat, hogy két egymásmelletti ház ugyanazt a házszámot viselte békés egyetértésben, míg olyan is volt, hogy egy városon belül, annak a közepén húzódó főutcájától felfele (észak) és lefele (dél) indult a számozás, s így fordulhatott elő, hogy hiába álltunk egy ház előtt délen, amikor minket az északi felen vártak ugyanazon a házszámon. Aztán egy helybéli elárulta a titkot. De ez még mind semmi. Ugyanis nem divat az utcatáblák használata. Néha van, de leginkább nincs. Az még a jobbik eset, ha a környéken nincsenek utcanevek, csak ikszedik (számozott) utcák, mert abban még Kubában sincs hiba, hogy az egyes után a kettes következik, azután meg a hármas, stb. Viszont ha az utcának nem száma van, hanem neve, akkor az egyetlen megoldás, hogy szóba elegyedünk a helyiekkel. (Ők azok akik gyalog, biciklin, lóval vagy egyébbel keresztben és hosszában közlekednek járdán és úttesten, világosban és sötétben). Először megkérdezzük, hogy éppen milyen utcában (esetleg milyen városban) vagyunk, aztán meg azt, hogy tudja-e hogy hol van az utca, amelyiket keressük. Ha nem tudja (elég gyakori), megyünk egy helybélivel tovább. Ha rosszul tudja, a szívás négyzetre emelkedik és kezdődik az egész tortúra elölről. Nagyon fárasztó.
 
De ez még mindig a jobbik eset. A rosszabbik, ha az ember városokba, falvakba akar eljutni. Irányjelző tábla szinte sosincs. Kereszteződésekben sem. „Autópályán” sem. Falu előtt sem. A fővárosban teljesen esetlegesen jelzik, hogy milyen irányban van valami. Az egyetlen kivétel a kórház, mert azok mindig ki vannak táblázva. Az pedig teljesen megszokott dolog, hogy az autópályán vagy bármelyik főúton lovaskocsik, kordék, bricskák és talicskák közlekednek, nemegyszer derűsen szembeforgalomban.
 
A fentiek függvényében pedig egy kvíz-kérdés a kedves blogolvasónak: Mit gondol Ön, ki vannak-e világítva a biciklisták, lovaskocsik, traktorok az országutakon?
 
– Nemhát!
 
Viszont fényvisszaverőjük sincs. Kivéve azokat, akik rájöttek, hogy a macskaszem helyett fel lehet szerelni CD lemezeket a kocsira és magukra, amelyek rendelkeznek némi fényvisszaverő hatással. (Csak sajnos féktávolságon belül). Őket ellensúlyozzák talán azok az autósok, akik full fényszóróban nyomják az utakon. Szemből is meg hátulról, hogy teljes legyen az élvezet.
 
A tengerpart közelében pedig az autópályán nem sünik meg békák „rohannak” keresztül a kocsik előtt a sötétben, hanem rákok. Olyanok, amilyeneket a blogíró kiskorában a „Vakond nadrágja” című sorozatban látott.

Szólj hozzá!

Címkék: kuba

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.