Ez is megvolt, ma véget ért a tréning, amin megtudhattam, hogy mi mindent nem tudok. Sokféle témában sokféle színvonalú előadásokat kaptunk a sok céges pénzért. Azt nem mondom, hogy sokat is tanultam, de azt mondom, hogy sokat fogok, ugyanis szépen sorjában mind utána akarok járni mindannak a dolgoknak, amelyeknek hallatán csak hülyén néztem ki a fejemből. A wifizni képes telefonomnak hála, az ismeretlen angol szavaknál mentem egyből a netre és próbáltam betömködni az angol szókincsemben tátongó lyukakat, de sajnos ez a szakmai hiányokat nem pótolta, és sokszor még a szavakkal sem jártam sikerrel. Amikor a kockázati-tőke szerződésekkel kapcsolatos, jogilag jellemző esetekről tartottak nekünk előadást az egyik szóról, ami vagy négyszer is előfordult az előadáson vetített prezentációban, s egy szerződéstípust hivatott talán jelölni, azt találtam a szótárban, hogy rigli, retesz, kallantyú...
A tréning maga a Kempinski Hotelben zajlott, amely ugye ott van Budapest öt legjobb szállodája között, de a szakácsuk fantáziáját nagyon fel kéne pörgetni, mert a négy, büfé stílusban tálalt főétkezés lényegében tök egyforma volt. Erre mindenki panaszkodott. Az utolsó nap végére kicsit megerőltette magát a szakács és annyi változást hozott az életünkbe, hogy alaposan elsózott pár köretet.
A társaság nem mindegyik tagja tűnt a szakma elhivatottjának: voltak, akik a közös esti vacsora után bevetették magukat a pesti éjszakába és hajnal ötre tértek vissza a szállodába. Nem is voltak ott egyik délelőtti fejtágításon sem. Biztos örülne a főnökük, ha tudná, hogy a 2.000 - 2.800 euró ilyen jól lett elköltve (és akkor ebben se szállás, se utazás nem foglaltatik). Az okosodáson részt vevők nemzetiségüket tekintve egyébként igen sokfélék voltak, átlagéletkoruk meg úgy 28 év lehetett, szóval kicsit sem éreztem magam öregnek közöttük... de nem baj, a jó pap is holtig él tanul.
Bűnügyi szál is volt, mivel a 4 hónapos friss házas lengyel kolléganőm egy kézmosás után véletlenül nem vette vissza az eljegyzési gyűrűjét, meg a karikagyűrűjét, s azok így a mosdóban felejtődtek. Amikor visszarohant értük, már csak a hűlt helyüket találta. A biztonsági kamerák felvételei szerint két tréning-csoporttársunk és egy szállodai takarítónő járt addig a mosdóban... Beszéltünk az összes érintettel, biztonsági őrökkel, a hotelmenedzserrel, felajánlottunk jutalmat a "becsületes megtalálónak", de sajnos hiába. Sose értettem, hogy hogy lehet valamit elvenni, ami a másé.
