Pénteken este lábon kihordtam egy oknélküli, s emiatt annál bosszantóbb rosszkedv rohamot, amikor is mindenki szembe jött, senki sem szeretett és a meleg zoknikat csak a qrva mikiegérrel és hellokittyvel együttesen lehetett volna megvenni. Emlékezvén buddhista tanárom tanítására miszerint minden változik és minden elmúlik úgy gondoltam, hogy addig is az orális fixáció jegyében bekkelem ki a rosszkedvemet.
El is látogattam Mr Lee-hez amely egy étteremlánc, de ha az ember nem elég óvatos és nem olvassa el, hogy a Bécsben élő magyar blogger mit ír róluk, akkor könnyen rosszra fordulhat a kulináris esemény. Nos van a Quick Lee, ami borzasztó és csak az éhenhalás előtti utolsó percben szabad bemenni. Sushit viszont akkor sem szabad ezekben venni, mert kiszáradt, néha romlott állagú cuccot árulnak. De nem a rosszról akartam írni, hanem arról, amely a Dr Karl Lueger Ring 10-es szám alatt található, meg a Schottentor nevű metrómegállónál. (weboldal itt). Ebben az egységben élvezhető, megfizethető, friss és ízletes ázsiai kajákhoz lehet jutni és azt, amelyért én visszajárok (See Food Fried Rice a neve), úgy megpakolják tengeri herkenytűkkel, hogy külön vadászni kell a rizsre közötte.
A kiszolgálás gyors, és az ember orra előtt készítik az ételeket. Valamilyen okból kifolyólag azonban mindig komolyzene szól a háttérben, ami azért elég fura. Pénteken a Hattyúk tavát adták...
