Ha ki akarunk törni a konzumidiotizmus mindennapjaiból, s vágyunk némi fűre, fára, s ezek természetes kiegészítőire, viszont Tirolba azért nem mennénk, akkor ajánlanám az "am Himmel" nevű hely felkeresését. A szó szerinti fordítás nem egyszerű feladat, kb. úgy lehetne magyarul mondani, hogy "az égnél".

A bécsiek egyik kedvelt kirándulóhelyéről van szó, amely a városhoz való közelségét, illetve a hely látogatottságát illetően olyan, mint Budapesten a Normafa. Az ember kanyarog az itteni 19-ik kerület zöldövezeti, meredek utcáin felfelé (Grinzing), aztán egyszercsak megérkezik. (Kocsitlanul a 38 A vagy 39 A jelű buszokkal, vagy a 38-as villamossal lehet megközelíteni, s ez szó szerint értendő, mert mindhárom esetben a megállóktól még kell 10-15 percet sétálni ahhoz, hogy elérjük a területet).

A hely már 1784-ben is sok embert vonzott, akkor még egy napig kellett Bécs belvárosából utazni ahhoz, hogy az akkor itt található egzotikus kerteket és szökőkutakat élvezni lehessen. Ma már nincsen itt ilyesmi, van ellenben sok fa, a városra nyíló gyönyörű kilátás, hatalmas rétek, s játszóterek, ahová ki lehet csapni a kölyköket rohangálni, Sisi-kápolna, egy zsúfolt, füstös Oktogon Café nevű kávézó és a Lebensbaumkreis, azaz az "Életfakör".

Egy olyan, negyven, mesterségesen ültetett fából álló, impozáns körről van szó, amelyben mindenki megtalálhatja a születésnapjához kapcsolódó fát. A fánál aztán elolvashatja, illetve az adott fához tartozó "hangosbeszélőn" meg is hallgathatja a fára vonatkozó tudnivalókat, a fa történetét, de ezen felül azokat a tulajdonságokat is, amelyet az a fa képvisel, és amelyek megegyeznek az adott személy tulajdonságaival is.

A hangosbeszélőből hétvégenként klasszikus zene szól, amely a hatalmas, szabad területen különleges élmény.

Az én fám a szilfa, amely szerint gyors a felfogó képességem, individualista, bizalmat ébresztő, s toleráns vagyok, valamint erős igazságérzettel és derűs kedéllyel rendelkezem.(höhö)