Napi 7 euró

2010.09.14. 16:18 nemsissi

A szöveg a Falter 35/10-es száma egyik cikkének fordítása. (14.oldal) Azért fordítottam le, mert az osztrák társadalom egy olyan szeletét is bemutatja, amelyről túl sokat nem tudni, illetve mert megfogott a cikkben szereplő embernek az élethez, s saját gazdasági helyzetéhez való hozzáállása. Apropója a pár napja bevezetett egységes munkanélküli-minimumsegély.

Karl Franknak minden kávét meg kell gondolnia.

Egy bécsi férfi portréja, aki havi 748 euróból él.

Annyiból, amennyi a *Mindestversicherung.

 

 

5 euróért egy ismerős vágta le a haját privátban. A kék-fehér inget leértékelésen vette hét euróért. Kávé a Brigittenauer Stadlban: 1.80, ásványvíz: 1.90 euró. Az 55 éves Karl Frank a kerthelységben ül, és számol. A számokkal kel és fekszik, a zsebszámoló gépét és a háztartási könyvét szinte mindig magánál tartja. "Minden a fejemben" mondja a kereskedőnek tanult, jó benyomást keltő férfi, akinek pillantása éber, néha szomorú és viszonylag fáradt. Frank hétköznapjait három kérdés határozza meg: kell-e fizetni valamiért? szükséges-e? telik-e rá? "Ezeket minden kiadás előtt felteszem magamnak. Akkor is, ha 50 centért kávét veszek az automatából", mondja.

 

Frank havi 748 euró szociális segélyből él, plusz lakhatási hozzájárulás. Ezzel a munkanélküli férfi körülbelül annyit kap havonta, mint a múlt héten bevezetett minimum munkanélkülisegély (Mindestversicherung) összege. Mostantól minden munkát kereső munkanélküli legalább havi 743 euró segélyre jogosult. Az új model a szociális segélyt (Sozialhilfe) hivatott helyettesíteni. Az ÖVP politikusai szívesen riogatnak azzal, hogy ez az összeg „szociális függőágy” lesz, amelybe az emberek kényelmesen belesüppednek.

 

Többen hívták Karl Frankot társadalmi parazitának, miután nem sikerült munkát találnia. A férfinek a 700 pályázat, a megannyi foglalkoztatási tanfolyam és képzés ellenére 2001 óta nincs munkája. Végzettségét tekintve exportra szakosodott kereskedő, s húsz éven át volt a Böhler-Uddeholm cégnél csoportvezető. Aztán az acélkonszern leépített, Frank más munkahelyre került, de a racionalizálások miatt nemsokára onnan is mennie kellett.

 

A „sok értelmetlen”, az emberre csak még nagyobb nyomást gyakorló coaching, és a rengeteg elutasítás után a végeredmény egy megtört férfi, aki depressziós. Frank betegség elleni saját receptje a cselekvés. „Ha az ember egyedül ücsörög otthon, hajlamos a pohárhoz nyúlni” – mondja. Részt vesz a Waff egy programjában, tagja egy egészségügyi projektnek, gondoskodik egy közelben lakó idős hölgyről, vigyáz a bátyja macskájára, szervezője a Szegénységkonferenciának és tagja a Munkanélküliek Egyesületének. Megannyi önkéntes tevékenység a fizetett munka helyett.

 

Milyen az élet a „szociális függőágyban” Frank úr? - Nevet, mosolya keserű. Azelőtt jól keresett, havonta 30.000 Schillinget. Hetente simán elköltött belőle 5000-et, minden este eljárt otthonról, koncertekre, éttermekbe ment, focizott, a barátokkal találkozott. Ma naponta hat-hét eurót kell beosztania.

A havi költségeit precízen számontartja. Bérleti díj, áram és távfűtés: 400 euró az 50 négyzetméteres, 20. kerületi lakásra. A havonta levont éves BKV bérlet 45 euró, az autóról már évekkel ezelőtt le kellett mondania. Telefon: 20 euró évente, - általában visszahívatja magát. Kábeltévé 20 euró, leginkább a híreket és kulturális műsorokat nézi. Lakásbiztosítás 12 euró. Élelmiszer, tisztálkodási- és takarítószerek: 300 euró. Frank csak a szociális boltban és a diszkontokban vásárol. „A Billában már több éve nem voltam”. Túl drága.

Alacsony jövedelme miatt kap havonta 100 euró lakhatási hozzájárulást és mentesül a telefon, televízió és a receptek alapdíjai alól. Ruhát alig vesz, a korábbi ruhatárából öltözködik, nemrég pedig egy barátjától kapott ajándékba pár inget. A cipő minden alkalommal problémát okoz, mert a 20 eurós lábbelik „pár hónapig bírják csak”, a 100 eurósra meg nem futja. Sohasem dohányzott, alkoholt nem iszik. Kávéház, mozi, uszoda szóba se jöhet. Ezek helyett a Duna-szigetre jár sétálni. Azelőtt szívesen utazgatott, de ma már egy hétvégi kirándulást sem engedhet meg magának. Koncerten vagy színházban már évek óta nem volt. Akinek kevés pénze van, mások normális életében is alig tud részt venni.

Karl Franknak nagyon sok szabadideje van, amely egyesek szerint szintén luxus. Frank ezt az időt árleszállítások és kiárusítások keresével tölti, hogy néhány eurót itt-ott meg tudjon spórolni. Egyetlen fényűzésről nem volt hajlandó lemondani, ez pedig a Kurier-előfizetés, ami havonta 18 euróba kerül. Egy újságot el kell olvasni naponta, hogy tájékozott maradjon az ember, véli Frank.

Ha valaki nem érti, hogy hogyan lehet ilyen kevés pénzből megélni, azt a férfi végigvezeti a lakásán. „Így lehet a legjobban elképzelni”, mondja tárgyilagosan. Itt van az ajándékba kapott tévé, ott az öreg számítógép, amott egy saját kezűleg csinált bútor, emitt pedig a legfontosabb, a mosógép, „hogy rendesen nézzen ki az ember”. Sokan Frank helyzetében elhagyják magukat, neki azonban fotos, hogy minden „bár egyszerű de tiszta” legyen. A lakásban kínos rend uralkodik, s furcsán üresnek tűnik még a könyvek és hanglemezek hosszú sora ellenére is, amelyeket anno hobbiból gyűjteni tudott. Jelene a  már régen tönkrement mosogatógép.

 

Munkanélkül, pénzhiányban, elszigetelten. „Sok munkanélküli fél elmenni otthonról, de én kimondom: Ausztriában valaminek változnia kell, hogy az idősebbek ne szoruljanak ki a munkaerőpiacról”. A legtöbb ember közülük szívesen dolgozna kevesebb pénzért, mintsem hogy pénz nélkül kelljen otthon ülnie, mondja. „Láttam, hogy  mennyien küzdenek egy ezer eurós fizetést jelentő állásért”.

1000 euró, ennyire van ma Ausztriában havonta szükség az emberhez méltó élethez. A politikusok számára azonban egy ilyen összegű segély elképzelhetetlen. Jóllehet a szociális szervezetek előre kiszámolták, hogy hét-nyolcszáz euróból nem igazán lehet megélni, Frank aktivistára jellemző módon mondja: „Nincsenek lobbistáink, nem vagyunk szervezettek, nem hozunk össze egy akkora tömeget, mint mondjuk a tanárok”.

Nem, ehhez az olyan embereket, mint az 55 éves férfi, túlságosan lefoglalja a napi túlélésért való küzdelem.  A helyzetéből való „vészkijáratot” valószínűleg a nyugdíj jelenti majd, amire 62 éves korában kerülhet sor, ha addig betegség miatt nem mehet előbb nyugdíjba. Sokkal több pénzt akkor sem kapna, de elsősorban nem is ez fontos neki. Nem a társadalmi parazita Karl Frank, akar lenni, hanem Karl Frank, a nyugdíjas.

5 komment

Címkék: költségek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nemsissi 2010.09.14. 16:43:48

Némi ismeretterjesztő kiegészítés:
A Mindestsicherung, amely a Falter cikke szerint valójában a szociális segély egy új formája, eredetileg a szegénység elleni harc eszköze lett volna, amelyet még 2006-ban javasolt az SPÖ, aztán ahogyan az lenni szokott, a sok politikai egyeztetés után alaposan leegyszerűsödött. Az összeget évente 12 alkalommal fizetik ki a munkát kereső munkanélkülieknek, - a hivatalosan megállapított szegénységi küszöb 951 euró Ausztriában.
Ahhoz, hogy valaki jogosult legyen erre az összegre, nem tarthat bankszámláján 3720 eurónál nagyobb összeget, s ékszereit, festményeit az igénylés előtt pénzzé kell tennie. Házat vagy lakást lehet birtokolni, de akkor a haszonélvezet arányában levonnak az összegből kb 186 eurót, így csak 558 euró kerül kiutalásra. Autója akkor lehet a segélyezettnek, ha a keresett munkájához szüksége van rá. Ezen felül a kocsi nem lehet luxusmárka.
Ausztriában jelenleg 170.000 ember kapja ezt a segélyt, s ebből 20.000-nek fizetik ki huzamosabb időn keresztül.

Verusch37 2010.09.15. 23:41:03

Most már legalább tudom mennyit ért volna a fizetésem Bécsben :-))) :-S

Mélisande · http://melisandegyuruje.blog.hu 2010.09.16. 14:10:38

Nem mondom, szigorúak a feltételek! Szóval középkorúak már ott sem kellenek senkinek sem?

nemsissi 2010.09.16. 16:15:08

@Mélisande: itt sem jobb a helyzet ebből a szempontból, mint otthon. Nekem két 48 éves környéki osztrák barátom is van, akik kényszervállalkoznak, mert nem találtak munkát.

@Verusch37: és még ennél is kevesebbet, mert támogatott lakás, meg egyéb kedvezmények ugye csak állampolgároknak járnak.

nyelv-ész 2010.09.29. 18:49:02

Biztos nem vigasztalja a derék labancokat, de itthon milliók örülnének ennek a szerény életszínvonalnak is.