A Schwedenplatz szervesen bepült a bécsi életembe, sikerül(t) valahogy mindig úgy laknom, hogy az út innen vezetett a munkahelyemre vagy itt szállok át. Nem különösebben szép hely, bár a Karlsplatz alvilágiságától még messze jár, viszont köszönhetően annak, hogy rengeteg tömegközlekedési vonal tart fenn itt magának megállót, legalább olyan sokan fordulnak meg itt, mint ott. A metróhoz rohanva sokszor láttam az oszlopokra ragasztva cetliket, fölöttük pedig egy feliratot: "Szakassz magadnak egy verset!".

A csúcsforgalom és a tömegközlekedés ritkán (értsd soha) hoz lírai hangulatba, így bár kiváncsi voltam, hogy mi lehet ez az egész, végül mindig a következő alkalomra hagytam a versszakasztás lehetőségét. A minap viszont eszembe jutott és utánanéztem.

A szabadon leszedhető versek mögött a Bécsben élő, csak Zettelpoet-ként emlegetett, Helmuth Seethaler nevű, 56 éves költő áll, aki fákra, falakra és metróoszlopokra ragasztgatja ki verseit, - immár 35 éve. A bécsi hatóságok ennek sajnos a legkevésbé sem örülnek: tiltott plakátozásért több ezerszer jelentették már fel a költőt, és bár 1998-ban tevékenységét művészetnek nyilvánították, idén február 18-án kiróttak rá két hónapos - egyelőre felfüggesztett - szabadságvesztést. A biztosítékot az csapta ki a fejeseknél, hogy emberünk a Museumsquartier kövezetére szövegkiemelővel többször is a www.hoffnung.at weboldal címét írta fel s utánabiggyesztette telefonszámát. Vicces, egyébként, hogy miközben a város egyik oldalról szabálysértási bírságokkal halmozza el Seethalert, a másik részről rendszeresen irodalmi ösztöndíjjal támogatja, és több külföldi utazását is finanszírozták már.

A költő célja - elmondása szerint - annyi, hogy műveivel olyanokhoz is eljusson, akik általában nem olvasnak (verseket), vagy akik egyébként nem találnának rá. Weboldaláról kiderül, hogy telefonálni is érdemes neki, mert aki felhívja őt, az a rögzítő bejelentkező szövegén minden nap más verset hallhat.