...másik lakásban lakom, bár kerületet nem váltottam, maradtam a másodikban.

Olyat akartam, amilyet sokan akarnak: kicsit, jót, jó áron és jó helyen. Ebből a négyből három és fél be is jött. A vadászterep ismét a közvetítő nélküli lakások és szobák oldala, a www.jobwohnen.at volt. Vadászni sokféleképpen lehet, de a fenti kritériumoknak megfelelő lakást csak egyféleképpen lehet szerezni: azonnal fel kell hívni a hirdetőt, még aznap, - lehetőleg az elsők között -, menni kell lakást nézni, és rögtön le is kell tenni a foglalót, különben egy pár órán belül, - vagy ha többen vannak lakásnézőben, akkor akár egy percen belül is - megteszi ezt más. Én kedden reggel találtam a lakást, aznap este meg már le is csaptam rá. Három hónapig fogok itt lakni, ezt úgy hívják, hogy Zwischenmiete.

Később aztán kiderült, hogy az utca, amelyben hétvége óta lakom, kétes hírű. Egyes barátaim szerint csak volt, mások szerint még most is az. Tény és való, hogy az egyébként hosszú utcát betontömbökkel szabdalták sok részre, hogy az autóban ülő kuncsaftok ne tudjanak az utcán álldogáló lányok sora előtt zavartalanul oda-vissza furikázni. Tegnap volt a főpróba, hajnali egy körül mentem haza és kiváncsi voltam, hogy mi fogad az utcában. A hidegen kívül nem volt ott egyelőre semmi és senki.

Annál érdekesebb műsor fogadott új hajlékomban. A konyha a folyosóra néz, a konyhába (és ezen keresztül a falak nélküli lakásba) meg befigyel a folyosólámpa, ami automatán felkapcsolódik, amint valaki megjelenik a közelében. Jó hosszan és erősen ég - ezért nem zártam a szívembe, de kibírható. Tegnap azonban megkergült és stroboszkópnak képzelte magát. Ütemes és vad villogását szinte az egész lakásban lehetett élvezni. Remélem az utcán nemcsak betontömbök vannak, hanem megfelelő méretű kövek is...