Volt egy időszak, amikor még csak látogatóként koptattam Bécs utcaköveit, s mert sokszor odmaradtam éjszakára, egy kedves ismerősöm jóvoltából egy olyan házban hajthattam álomra a fejem, amelytől csak egy ugrás volt a Mariahilferstrasse, a Museum Quartier, a Hofburg, a Volkstheater vagy a Rathaus. A hétemeletes házban Bécs városának különböző hivatalai működnek, s az általam néha elfoglalt piciny, sötét szolgálati garzonon, meg az ismerős tetőtéri, körpanorámás lakásán kívül csak irodák vannak mindenütt. Az épület munkaidőn túl fantom házzá válik, amely nyomasztó csendet áraszt, s ismerősöm nyári utazása alatt ott laktamkor én voltam benne az egyetlen humanoid. Nem csoda tehát, hogy az utcára lépve mindig felüdülést hozott a ház aljában működő latin bár, a Manolos látványa.
A trendi berendezés, az étlap, és a hely mediterrán hangulata jócskán elüt a környék házaiban működő kopottas, jellegtelen és meglehetősen rossz konyhát üzemeltető éttermektől.
Ha jó az idő, kipakolnak pár széket és asztalt a járdára, de úgy vélem, odabent zajlik a tuti.
Az ember ide nem enni, hanem inkább inni, találkozni meg flörtölni jár, és ezek előtt esetleg megvacsorázik. Ennek ellenére a konyha nagyon rendben van. A mostani étlapon főleg mexikói ételek kelletik magukat, amikor én itt ettem, fúziós konyhában utaztak.
A személyzet nagy része spanyol ajkú, s ez nagy segítséget jelentett nekem a rendelésnél anno, amikor még csak makogva ment a német. A kiszolgálás korrekt, de barátságosnak nem mondanám, szóval aki pincérek és bármixerek körében szeretne haverokra lelni, az ne ide jöjjön. Ellenben akinek benne van a lábában a bugi, az ki ne hagyja a Manolost, mert isteni DJ felhozataluk van.
