Gondolom minden kapcsolatban elérkezik egyszer az a pillanat, amikor a szerelmes szamárnak rá kell döbbennie, hogy szerelme tárgya nem tökéletes. Persze tudtam én ezt Bécsről, de egészen múlt szerdáig nem kellett szembesülnöm eme ténnyel, de aztán:
Miután az új irodában beszereztünk minden olyan kelléket, amellyel gebinben akár könyvkötést is vállalhatnánk, felmerült a vezetői igény egy olyan prezentáció nyolcszorosítására, amelynek előállítása meghaladja gépparkunk és szemmértékünk képességeit. Az így keletkezett tennivaló okán pendrájvot ragadva elballagtam a közeli Repa (ejtsd: redva) Copy nevű fénymásolóba, hogy ott formába öntessem tartalmunkat. A rámjutó alkalmazottal megbeszéltem, hogy délután négyre visszamegyek a végeredményért, s az adathordozó mellé még otthagytam neki egy mutatványpéldányt is, hogy a reprodukciónak semmilyen akadálya ne lehessen. Háromnegyed négykor felhívtak, hogy nembaj-e ha a fedlap másmilyen színű lesz, s bár mondtam, hogy nem, azt is jeleztem, hogy igyekezzenek, mert mindjárt megyek. Némi fórt adva nekik, tíz perccel négy után érkeztem átvételre, de megrendelésünk tárgya nem volt készen. A kasszában álló alkalmazott 5 perc türelmemet kérte, - amit meg is kapott-, de a hatodik percben önkényesen hátramentem a kulisszák mögé kideríteni, hogy kell-e valakire úgy néznem, amit senki se szeret.
Kellett.
A húsz év körüli Ali, egy szőkeséggel társalogva "dolgozott", és többet járt a szája mint a keze. Amikor ráförmedve érdeklődtem, hogy mennyi van kész, mert a határidejük letelt, összekapta magát és nekiállt alkotni. Nem is haladt rosszul, így dühömet formába öntendő megjegyeztem, hogy "ugye milyen érdekes: mennyire gyorsan megy a meló, ha nem cseverészik közben az ember?" - Hát, ... - nem ölelt meg! Viszont rákapcsolt, így hamarosan mehettem fizetni, ő meg szőkézni. A kasszánál aztán további ácsorgásra és vicsorgásra kényszerültem, mert először a pendrájvot nem találták, aztán meg a mintapéldányt. Ez utóbbi keresésében magam is részt vettem nem kis rémületet okozva Alinak, amikor újra megjelentem a látóterében. Miután minden meglett, úgy gondoltam, összehasonlítom a nyolc újat az egy régivel, mert kedvenc főnököm még aznap este el akarta vinni őket fontos emberekhez, s én, a "vállalati arculat megtestesülésének felelőse", biztosra akartam menni.
Aki ismer, az tudja, hogy gyártáskor a zent kispórolták belőlem, így konkrétan tajtékzottam, amikor látnom kellett, hogy az összes példányban, minden második oldalt fejjel lefele fűztek be. A lóarcú kasszásnak jeleztem a hogy mi fáj, erre ő azt találta válaszolni, hogy reklamáció esetén a műszakfőnök illetékes, aki este tíztől másnap reggel nyolcig tartózkodik az üzletben. Itt jött el az a pillanat, amikor magasról tojtam a névelőkre, a helyes igeragozásra, meg a mellékmondati szórendre, és iszonyatos németséggel kérdeztem meg tőle, hogy komolyan gondolja-e, hogy azért, mert az általa vezetett gyengeelméjű, lusta csürhe elszúrt egy kötészeti feladatot, én bumlizzak vissza a kuplerájukba egy olyan időpontban, amikor az emberek többsége már a lefekvés gondolatával kezd foglalkozni. A lóarcú csak a vállát vonogatta, de azért elindult megkeresni, hogy kinek köszönheti a fúriává változott, furcsa nyelven dühöngő földönkívülit. Egy perc múlva már tudta is.
Alinak.
Ali főnöke hívására kijött egy pillanatra a vevő-térbe, de amikor látta, hogy mennyire rosszul áll a velem kapcsolatos karmája, kihátrált. - Nem tudom, hogy Eckhart Tolle így gondolta-e a "most" megélésének gyakorlati kivitelezését, de számomra akkor és ott csak a lóarcú létezett, aki szerintem már egy szavamat sem értette, viszont a jelenlétem kiváltotta diszkomfort érzet okozott valamit az agya helyét kitöltő trutyiban, s megértette, hogy hogyan tüntethet el onnan a leghamarabb. Így aztán egy ijesztő, akartan félig kopasz, pirszingelt arcú, ám értelmes tekintetű munkatársára bízott, aki becsszóra megígérte, hogy egy óra múlva megkapom a tökéletesen kivitelezett megrendelést. Miután kiderült, hogy ezzel a határidővel a főnököm még pont időben lesz, megeskettem a pirszingest, hogy tartja a szavát, majd visszamentem az irodába remegni.
Aztán megszereztem az immár megfelelően legyártott füzetkéket, majd pedig elgondolkoztam azon, hogy miért is késtem én le azt az űrhajót, amivel hazamehettem volna.
doors (törölt) 2010.09.19. 10:50:06
Nekem a RepaCopy-ba csak pozitív élményem volt.
Egyébként van egy lakás, ami szerintem érdekelne majd dobj egy emailt.
nemsissi 2010.09.19. 11:34:21
inda üzenetet küldtem
nyelv-ész 2010.09.29. 18:41:34
A döntő csapást akkor mértem rá, mikor egy fontosemberes megbeszélésre kellett mennie, és otthon maradt a szokásos papír- és szeméthalomja. Kétségbeesetten hívott, hogy gyorsan nyomtassak színesben x példányt, és vigyem. Mondtam neki, hogy kb. 2 óra kell a nyomtatáshoz, de azalatt vége is az akciónak. Ehelyett utána mentem a laptopommal és a projektorral, 3 perc alatt összeraktam, és még a lézermutatós tollamat is kölcsönadtam neki, azzal hadonászhatott nagy boldogan.
A sok agyas manager meg tátott szájjal nézett, hogy hűbazmeg, ez ám a 21. század.
Azóta vagy emilezik, vagy ő is viszi a laptopját, és azzal villog. A színes nyomtatót meg kiselejteztem, úgyis csak beszáradt benne a tinta.
Kopcsó 2010.10.17. 08:06:55
Harsányan mosolyogtam! :)