azaz Motto a folyónál, vagyis inkább a Dunacsatornán: egy új vendéglátóhely amit tegnap, még próbaüzeme alatt kipróbáltam.
A tulajdonosnak nem ez az első étterme a városban, övé a Halle az MQ-ban, a Kunsthalle Café a Karlsplatzon, a belülről koporsónak berendezett Motto nevű étterem, amelyben kémesdit játszottam, illetve egy jó hírnévnek örvendő catering cég, ami szintén Motto név alatt fut.
A tegnap kipróbált legújabb Motto egység igen veszélyes üzem. Van például neki egy nyitott fedélzete, ami tele van nyugágyakkal:
Hol is lehetne jobban eltölteni a délben menetrendszerűen bekövetkező kaja-kómát? - Mivel tegnap kánikulához öltöztem, de az időjárás ezt nem vette figyelembe, zártabb helyre vágytam, és egy benti asztal mellett döntöttünk, amelynél ücsörögve ilyen volt a kilátás:
Ezután szemünket az asztalra vetettük, ami a következő képpel foglalható össze:
A jobb oldali papírtárgyat nem értettem. Elsőre a repülőgép üléseiben található zacskó jutott eszembe, de nem éreztem trendinek, hogy az elfogyasztott étel iránti nemtetszésünket a zacskóba hajolva fejezzük ki, ezért terepmunkába kezdtem és belekukkantottam a papírstanicliba. Nos... abban van a mécses üvegpohárban... - lehet, hogy az éttermet a bécsi tűzoltók szponzorálják, vagy a vízen ringás tette bátorrá a dizájnert, a pincér mindenesetre sötétedéskor szemrebbenés nélkül meggyújtotta a kanócot, én pedig szórakozottan dúdolni kezdtem az ég a város, ég a ház ist. (Azt hiszem egyébként, hogy a zacskó valójában az eleve halványan pislákoló tűz elrejtésére szolgál, mégha ez értelmetlennek tűnik is, - vagy még nem volt eléggé sötét, így nem bontakozhatott ki előttem teljesen a koncepció lényege).
A Motto am Fluss a próbaüzem befejeztével, azaz péntektől, étteremmel is bővül, ami egy szinttel lejjebb van. A tegnap megismert kávézót középen üveglift választja ketté, amin túl ott áll a csak erős idegzetűeknek és edzett akaratúaknak való vitrin és a pult. A képen csak a pult látható, a vitrin még ennél is durvább, tele van kis és nagy tortákkal.
Acélos akaratomról szeretnék egy bizonyító erejű fotót közölni, és itt kijelenteni, hogy nem ettem meg azt a másodikat, ami még nem látszik a képen, és amit bocsánatkérés gyanánt adtak azért, mert hidegen hozták ki elsőre a forró csokimat. Azt a Georg ette meg.
Az étlap a sütiken túl is nagyon ígéretes. Szívesen végigettem volna, ha nem lennék rettenetesen hiú. Így csak fent említett barátom szendvicsébe haraptam bele, aminek az egyik oldala bundáskenyér volt, a belsőt megkenték jóféle mustárral, a két ilyen szelet közé pedig hajszálvékonyra szelt, rózsaszínűre sütött marhaszeleteket és salátát tettek.
Most, ebédidőben nem is szeretnék ennél többet mondani. Menjetek és próbáljátok ki, mert jó hely.
Kopcsó 2010.07.08. 09:10:29
nemsissi 2010.07.08. 09:12:23