Tegnap kém voltam. Részleteket csak nagyon felületesen mondhatok el, de az történt, hogy egy barátom megkért, hogy segítsek neki egy házasságtörési ügyben. Nem ő tört, meg nem is neki törtek, hanem kedvese férje a hunyó, aki mindezek fejében a nőt akarja tönkretenni, mert az válni merészel(ne) tőle. Alapvetően nem vagyok az ilyesmi híve, mármint a kémkedésé (regényben, filmen azonban jöhet), de mivel a pasi többször bántalmazta a feleségét, úgy véltem, hogy ennyi belefér.

Így aztán este el kellett mennem egy szórakozóhelyre, amely kívülről egyáltalán nem tűnt annak: az ablakokon nem lehett belátni, az ajtó fémből volt, a cégér mindösszesen egy pici fémtáblából állt, belül meg pont úgy festett, mint egy (bocs) csicsás koporsó belseje. (steppeléssel kipárnázott falak, a félhomálynál is kevesebb fény, sötét színek mindenütt, meg fura girlandok). Annyi volt a dolgom, hogy egy háromfős asztaltársaságot figyeljek feltűnés nélkül, s amikor elmennek, a bántalmazó férjet taxival kövessem, és tudjam meg, hogy hova megy. Az elején kicsit hülyén éreztem magam egyedül a bárpultnál, ahová egyébként nem is lehetett volna állni, mert volt egy bárszékes másik része, amely az álldogálóknak volt fenntartva, de onnan nem láttam volna amit kellett, így eljátszottam az idétlen turistát, aki a barátait várja, s ezért nem mozdul el a kijárat közeléből, ahol voltaképpen mindenkinek csak az útjában van.

Miközben fél szemmel a célszemélyeket fixíroztam, egy pohár bor társaságában azon elmélkedtem, hogy ezen este munkatapasztalatnak számíthatna-e az önéletrajzomban, ha éppen James Bond kolléganőjének jelentkeznék valamelyik kémügyi alosztályon. Ezen felül meg azon izgultam, hogy a taxi odaérjen majd az alatt az idő alatt, amely a "főúr fizetek" mondat elhangzása és a célpasi távozása között telik majd el. Ja és amiatt is nyugtalankodtam, hogy még éjfél előtt végezzünk a szórakozóhelyen, mert a dizájn miatt nagyon olyan érzésem volt, hogy 12 órakor megjelennek Bécs vámpírjai és akkor ugye kár volt belém a vörösbor.

Szerencsére a társaság már megérkezésemkor túl volt a vacsorán, hamarosan kérték a számlát, én meg hívtam a taxit, aki baromi hamar odaért. Aztán kicsit autókáztunk a városban, majd amikor láttuk, hogy emberünk hol fejezi be az estét, küldetés befejezve, mehettem haza lekvárt enni. Otthon még leadtam a drótot a megbízómnak, majd kémből visszavedlettem kanapén lustálkodó önmagammá.

Képek a vámpíros helyről a Gallery menüppont alatt itt.